Váratlan emlékképek, távoli, régi múlt A régi történet már nem mozdul, vízbe fúlt Szeretnék hinni még, bár ez most nehéz lesz Eltenném emlékbe, de te már nem segítesz Szeretném azt mondani, "örülök, ennyi volt" S lazán elfeküdni, mint papíron a tintafolt De az érzés tovább mérgez, fájdalmas, nehéz így A távolból többé senki sem hív Vége van hát, többé nincs visszaút A jövõ a fontos, nem a múlt Szállok a széllel, porszemként Egyszer talán visszatérek még Tudom, elfelejtetted, milyen is volt az ég Amikor együtt mentünk, s vártuk az éj szelét Számomra talán sok is, számodra kevés volt Bárcsak újra élném azt az õsi kort Végtelen hosszú ösvény, azt hittem, azon jársz De soha nem érted el, a fényes, nagy tisztást Pedig én ott vártam rád, s figyeltem szüntelen Nem tudtam akkor sem, mi az a félelem Vége van hát, többé nincs visszaút A jövõ a fontos, nem a múlt Szállok a széllel, porszemként Egyszer talán visszatérek még Itthagyok mindent, elmegyek én Nincs többé bûn és nincs erény Vége a dalnak, vén utazó Ez lett hát a búcsúszó Nem vágytam semmi többre, nem kértem semmi mást Csak bûnös sorsainkra egy új feloldozást Így lett a végtelen büszkeségbõl szerénység Vártam egy semmiségre, de nem jött a segítség Remélem azért egyszer meglátogatsz engem S meghallgatod mindazt, mit ez idõ alatt tettem Döntsük le együtt az elmúlt idõ falait Mert én még itt vagyok, még ha te nem is vagy itt Vége van hát, többé nincs visszaút A jövõ a fontos, nem a múlt Szállok a széllel, porszemként Egyszer talán visszatérek még Itthagyok mindent, elmegyek én Nincs többé bûn és nincs erény Vége a dalnak, vén utazó Ez lett hát a búcsúszó Bu döküman AkorMerkezi.com'da yayınlanmıştır. http://www.akormerkezi.com