Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó! Hé, ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj! Itt a kölnije, itt a rúzsa. Õ meg elszökött. Szép kis múzsa. Meg se ihletett, úgy elhúzta Innen a csíkot, hogy csak na! Ma lesz - ó, yes - az a nap, Mikor nem jutok nõhöz. Nem, de szóhoz sem! A szerelem, mint egy rossz elem Kimerült és kiderül, hogy lyukat mar a szívemen. Ki mondja meg nekem, hogy most mi a fene legyen? Csak ide-oda szökellek, mint zerge fenn a hegyen. Jobbra át! Balra át! Kerülöm a kapuját. Nélküle még elvagyok, de ki csinál ma vacsorát? Bemegyek egy moziba és tönkretesz, Ahogy a jó nevû jenkik éppen ölelkeznek. Õ is így csinált velem az ágyban, Nagy bajban voltam és kisgatyában. Hé, soha ne félj... "Maradok, ha akarod" - hát itt maradt. Én a szívemet adtam, õ a pofonokat. Gyõzött. Fõzött. Alig-alig bõgött. Gyönyörû volt, de nyár után az õsz jött. S jöttek a gondok: a számla meg a gondnok, A Mikulás, a megszokás, az unalomblokk. A tél elmúlt, s vele még valami más, Ez a szevasz tavasz csak az utolsó felvonás. Szép volt. Jó volt! Köszönöm Ennyi! De mégis - mégis? - kellene tenni Valamit, amitõl megérti - mit? - Hogy szeret engem, és itt csak ez számít! Valamikor itt volt a világvége, A lány még vár, hát harcolj érte! Nem kell, reggel, amikor felkel, Fogadok, hogy õ hív fel. Hé, soha ne félj, hogy odasodor a szél, ahol jó! Hé, ha valami van de nem az igazi még, ne remélj! Lesz még rosszabb. Bu döküman AkorMerkezi.com'da yayınlanmıştır. http://www.akormerkezi.com